| Akolitusok: |
Állandó diakónus:
|
|---|---|
|
Millei János |
|
|
Az akolitus az oltár körül teljesít szolgálatot. Az "akolüthosz" szó szerint nyomon követőt jelent, a papot és a diakónust követi, és segíti a liturgiában. Az akolitus az Oltáriszentség rendkívüli kiszolgáltatója (a rendes kiszolgáltató a pap és a diakónus): azaz, akkor áldoztat , ha az áldozók nagy száma indokolttá teszi. Áldoztatja a betegeket is. Kiteheti az Oltáriszentséget imádásra (szentségi áldást nem adhat). A szentmisén a kelyhet és paténát előkészíti, áldozás után purifikál (megtisztítja a szent edényeket az Oltáriszentség maradékától és a maradékot magához veszi). Az akolitus három feladat ellátására kap megbízást: . közösség építésre . igeliturgia vezetésére . áldoztatásra. Forrás: http://www.vaciegyhazmegye.hu/ http://www.katolikus.hu/kantorkepzo/ jegyzet/jlit1.htm |
A diakónus feladata az, hogy kiszolgáltassa az Oltáriszentséget, az egyház nevében eskesse és áldja meg a házasságkötőket, vigye el a szent Útravalót a haldoklóknak, Szentírást olvasson a híveknek, oktassa és buzdítsa a népet, vezesse a hívek istentiszteletét és imádságát, szolgáltassa ki a szentelményeket, és végezze a temetési gyászszertartást (vö. LG 29.). A Szentírás elmondja, hogy a diakonátus szolgálata egy konkrét igény hatására keletkezett. Az apostolok megtapasztalták, hogy egyszerre nem képesek a legkülönfélébb feladatok betöltésére. Ezért összehívták a keresztényeket, hogy válasszanak ki maguk közül jó hírben álló, bölcs és Szentlélekkel eltelt férfiakat, akikre rábízhatják a szegények szolgálatát. Azok kiválasztották az első hét diakónust. Az apostolok pedig imádság közben rájuk tették a kezüket, átadták nekik a megbízatást (vö. ApCsel 6,1-7). Jézus maga is "diakónus" volt, ő azért jött, hogy szolgáljon. Azonosította magát a kicsinyekkel és megvetettekkel, s az utolsó ítélet mércéjéül azt tette, hogy hívei mennyire törődtek ezekkel a legkisebbekkel. Szükséges tehát az egyházban egy hivatás, amely sajátosan hordozza, képviseli a szegényeket, a legkisebbek iránti felelősséget és munkát. Ez a diakónus: a szolgáló Krisztus sajátos megjelenítője az egyházban és a világban. A II. Vatikáni Zsinat visszaállította az állandó (nős) diakonátust. Az erre jelöltek érettebb korú (alsó korhatár 35 év) házasemberek. A nőtlen diakónusok általában az áldozópapságra készülnek, de önálló hivatások is előfordulnak. Mindenesetre a diakonátus eltörölhetetlen karaktert ad az embernek. |