HÉTKÖZNAP
|
|
---|---|
Jézus Szíve templomban
|
|
Reggel: | 6:45-7:00 |
|
|
Este: |
17:45-18:00
|
|
|
VASÁRNAP ÉS ÜNNEPNAPOKON
|
|
Jézus Szíve templomban :
|
|
|
|
Vasárnap: |
reggel 6:45-7:00 óráig
|
délelött 8:45-9:00 óráig
|
|
délelött 10:15-10:30 óráig
|
|
este 17:45-18:00 óráig
|
|
|
|
|
|
|
|
Kórház kápolnában:
|
|
Első csütörtökön: |
17:45-18:00 óráig
|
Vasárnap: |
7:45-8:00
|
Mi is a bűnbánat? Miért van szükségünk rá? Bűneink keménnyé, nehézzé teszik a szívünket. Az igaz bűnbánat a szív legmélyéből ered. Milyen a te szíved? Olyan, mint az ólom? Vagy olyan, mint a kő?
Az ólom, amíg kemény, semmire sem jó, de olvaszd csak meg, majd vesd bele egy öntőformába, és hasznossá válik. Ugyanígy a bűnben lévő szív sem jó semmire, de ha felolvad a bűnbánatban, akkor hasznossá válik. A meglágyult szív alkalmas az imára, és bármivé formálható.
De ha a szív kőből van, akkor nem olvad meg a kemencében, és semmiféle tűz át nem töri. Változatlan és rideg marad.
Uram, olvaszd meg az én ólom szívemet! Adj igaz bűnbánatot, hogy hozzád visszatérhessek! Formáld át szívemet úgy, ahogy te akarod!
Jézus a mi legjobb barátunk. És az ember a legjobb barátjával szeretne minél több időt eltölteni. De sajnos a világi dolgok gyakran elfordítják a figyelmünket Jézusról. Pl. a hétköznapokon nekem is sok minden kavarog a fejemben. El ne késsek a munkahelyemről, nem felejtettem-e otthon valamit, mit kell ma még megcsinálnom, hová kell mennem, stb. És ilyenkor este azt veszem észre, hogy ma alig szóltam Istenhez, vagy rájövök, hogy már milyen régen gyóntam.
Amikor vétkezünk, elszakadunk Istentől. Ilyenkor elszakad az a képzeletbeli fonal, amely Istent és embert összeköt. De ha bűneinket megbánjuk, és letesszük az Úr elé, Ő szívből megbocsát, és képes helyrehozni a szakadást. Milyen csodálatos ajándék, hogy letehetjük a bűneinket Isten elé! Jézus értünk halt meg a kereszten. Drága árat fizetett a bűneinkért.
Amikor vétkezünk, megsebzünk másokat és mi magunk is megsérülünk. Ilyenkor hasonlítunk a tékozló fiúra, aki kikérte örökségét, elhagyta a szülői házat, majd hamar eltékozolta a vagyonát. Amikor rájött, hogy már semmije sem maradt, elszegődött egy gazdag emberhez disznókat őrizni. Akkor már olyan éhes volt, hogy szívesen evett volna az állatok eledeléből is. Ráébredt, hogy milyen jó sorsa volt apja házában és őszintén megbánta, hogy hűtlen volt. Elhatározta, hogy visszatér apja házához, hátha béresnek még felveszik. Elindult hazafelé és fontolgatta, hogy mit mondjon az apjának.
De amikor hazaért, apja nem kérdezett semmit, hanem eléje sietett, nyakába borult, drága ruhába öltöztette, és azt mondta: "Örüljünk és vigadjunk, hiszen a fiam meghalt, de feltámadt, elveszett, de megkerült."
Isten a mi atyánk ugyanilyen várakozva és örömmel fogadja vissza a megtérő bűnöst. A bűnbánat nyitja meg a kaput a lelki áldások előtt, és kegyelemmel gazdagít minket. A sivatagot virágzóvá teszi, mint a rózsa. Az emberi lélekben soha nem nőnek jobban a kegyelem virágai, mint mikor bűnbánó könnyek öntözik őket.
Minden tavasszal megújul a természet. Virágoznak a fák, rügyeznek a bokrok, csiripelnek a madarak. Ha a bűneinket letesszük Isten elé, a mi lelkünk is ugyanígy újjá éled.
Uram, add, hogy a lelkem örökké virágozzon a Te kertedben!
Ámen.
Németh Kata és Lipódi Kriszti: Bűnbánati bevezető
Jézus Szíve Antióchia